Bár aki jár ide olykor tudja, hogy hagyva a képeket beszélni magam helyett nem szövegelem a blogot csak végszükségben, most mégis írok néhány posztszót az alkalom különlegességére való tekintettel (no de csak rövidreszabva)...
Lezárult egy év, egy nagy kaland, melyet sosem fogok feledni... a Duna, és jómagam végérvényes barátságot kötöttünk, amely a mi közös medrünkben remélem sokáig koptat még köveket... Két általam nagyra becsült művész, akik nélkül ez a kapocs nem válhatott volna ilyen szorossá, az Vajda János fényszelídítő fotóművész barátom (a főfelbujtó), és ezért néki mindig hálás leszek..., illetve nem különben (a falon is általlátó) D-vektori Dozvald Jánosnak, aki mentorunkként végigkísért minket éves folyamunkon...! Köszönöm néktek, sokat tanultam, és nem csak fotózásról...!
A sztori szavakkal való kinyilatkoztatásáról Vajda János blogján olvashattok részletesen...
Az év közös képpakkját pedig itt lelitek...
2 megjegyzés:
Ó, hát sejtettem hogy készülsz ezzel a képanyaggal valamire, de nem tudtam, hogy társad is volt.:)
Gratulálok mindkettőtöknek! Tényleg nagyon érdekes ötlet, és az eredmény külön-külön és együtt is nagyon csodálatos lett.
Kiállítás, album, minden jöhet! Kívánok nektek újabb sikeres évet!
Amikor írsz, legalább annyira irigykedem, mint amikor fotózol...
Nagyon jól esnek a szavaid.
Megjegyzés küldése